„A legrosszabb perc is jobb veled, mint a legjobb perc valaki mással.”
„ A világ milliónyi okot ad majd arra, hogy ne sikerüljön a kettőnk kapcsolata… de nekem egy nyomós okom van arra, hogy miért fog sikerülni… mert… Szeretlek.”
„Nem lesz könnyű! Iszonyú nehéz lesz! Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged! Mindenestül, együtt minden nap!”
Az ember nem azért szereti a maga választottját mert legkülönb,hanem ellenkezőleg: azért hajlandó könnyű szívvel lemondani a legkülönbről, mert őt szereti.

Az angyalok úgy hívják: égi gyönyörűség. Az ördögök úgy nevezik: pokoli kín. Az emberek azt mondják: Szerelem
Nem ez a szerelem lényege? Az, hogy a másik legrosszabb részét is szeretni tudjuk?
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni,
magyarázni hihetetlen alakokba a
fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra
bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik
sosem javulnak meg, de mindig ebben
bízunk. Mindig átvernek, így sajnos
sosem unalmasak. Á, dehogy változnak!
Kicsit még meg is aláznak. Várni kell
rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor,
hogy elegünk legyen belőlük.
Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott.
Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok,
akikért élni-halni kell. Akikért biológiai
bombánk robban. Akiket kerülünk,
mégis mindig beléjük botlunk. Ha
választani kell, őket választjuk. A jófiúk
nem mozdítanak ki pályánk
egyensúlyából. Velük nincs is mit
megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet
akarunk. Legalábbis nem készen.
Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de
aztán jó legyen a hatásunkra. És
maradjon is olyan, hogy a többi nőre
már ne legyen hatással. Esküszöm, nem
értem magunkat. Csoda, hogy szegény
jófiúk belerokkannak a próbálkozásba?
A rosszak nem, mert ők nem is akarnak
érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör
ez.
Mindig légy velem akkor is ha fáj, hogyha távol vagyok,mindig vissza várj!
Ha bántalak,hidd el,akkor is csak Te vagy Nekem!
Mert csak téged szeretlek kedvesem!